Az Andino Deceiver

Egy általam gyakran használt és jól bevált sztrímer kötését szeretném bemutatni. Az Andínó eredetileg dorádó csalinak lett kitalálva, és természetes anyagokból (tollak, bucktail) kötötték. De mivel a dorádó fogai eszik a legyet (is) egyre gyakoribb a műszálakból kötött sztrímer. Sokkal strapabíróbb, a mozgása pedig nem marad el a természetes anyagokétól. Többször kihúzott már a csávából, valószínüleg azzal, hogy a víz alatt igen komoly nyomot hagy. Előfordult, hogy egy elég apatikus csukát ezzel a léggyel sikerült horogra csalnom úgy, hogy előtte 2 másmilyen, egyébként szintén jól bevált sztrímerre rá se nézett.

A hozzávalók, ahogy én kötöm:

-         rövidszárú, nagyöblű, erős horog (azért jó a vastagabb, nehezebb horog, mert így a súlypontja még a nehezékként bekötött szem nélkül is stabilizálja a legyet és nem fog billegni) Itt TMC 600SP
-         Ólom vagy rézszem
-         SF flash bend két színben
-         Bucktail
-         Craft Fur
-         pillanatragasztó
-         színtelen nejlonzacskó

A kötés menete: Egy eredeti Andino Deceiver

A horogszem mögé bekötjük a szemet a szár aljára, ami stabilizálja a legyet és a plusz súly segíti a bukdácsoló mozgást a bevontatás során.
Az SF blendből veszünk egy kisebb mennyiséget, kisimogatjuk és bekötjük az öböl kezdetéhez úgy, hogy hátrafelé a 2/3-a kerüljön. Lekötjük és pillanatragasztóval fixáljuk. Visszahajtjuk a maradékot és szorosan elékötünk, de nem rá! A kötéssel csak mintegy megtámasztjuk az anyagot.

A következő adag SF blenddel ugyanígy járunk el, de ezt már fele-fele arányban kötjük be (ne felejtsük a pillanatragasztót)
Ezután megfordítjuk a horgot és alulra is bekötünk fele-fele hosszban egy adag SF blendet, ami más színű.
Mivel a légy helyesen fog úszni, azaz horogheggyel lefelé javaslom, hogy alulra világosabb, felülre sötétebb anyagot használjunk.
Nem kell túl sok anyagot használni. Ha jól csináltuk, egy magas és viszonylag lapos testet kapunk. Hogy ez így is maradjon, a farok horog felé eső kb. 1/3-ánál kenjük be az anyagot pillanatragasztóval, majd egy színtelen nejlonzacskóval nyomkodjuk meg, lapítsuk el. (azért zacskóval, mert azt nem ragassza a pillanatragasztó, így az anyaggal biztonságosan tudunk dolgozni. Az eredmény egy 4-5 cm széles és kb. 15 cm hosszú farok. Opcionálisan beköthetünk pár szál csillogó anyagot. Én a Hends Holographic Hairt használom előszeretettel.
Ezután bekötünk egy kisebb adag bucktailt alulra és felülre, ezek fogják eltartani a tulajdonképpeni fejet, amit Craft furból kötök úgy, hogy a horoggal szembenézve négy részre osztom a szárat (órás hasonlattal élve egy adag kerül 9 és 12 óra közé, egy adag 12 és 3, egy 3 és 6 az utolsó pedig 6-9 közé) Levágok az anyagról egy adag szőrt, az alsó tömött részt is meghagyom, nem fésülöm ki belőle és így kötöm be.

Elkötöm a legyet és pillanatragasztóval fixálom.
Miután a szem mögött bekötöttem a craft furt is nem vágom le az előreálló maradékot, hanem meghagyom, mert ez is komoly nyomot hagy a vízben. Én Softexxel, vagy epoxival még be is kenem az elejét, hogy még jobban tolja a vizet.

a kész sztrímer

Színekben nekem a piros-fehér, fekete-narancs, fekete sárga vált be, de természetesen ki-miben hisz, olyat kössön. Érdemes kipróbálni, nekem már több nagy csukát is adott ez a légy.

Csak hogy büszkélkedjek egy kicsit... A minap épp ezzel a léggyel (amin a kötés fázisait mutattam be) fogtam első, de remélem nem utolsó harcsámat.