A Ballydoolagh Bomber

Ballydoolagh használat közben...

1998 decemberében jelent meg Alan Hanna ír legyezőhorgász „Fly fishing for big pike” című könyve, melyben az írországi legyes csukahorgászat során szerzett tapasztalatait foglalja össze. Érdekes látni, mennyit változott a technika azóta. Számtalan sztrímer és rengeteg műszálas anyag jelent meg a piacon, melyekkel gyerekjáték a légykötés. Viszont az a horgásztechnika, amit használt a mai napig ugyanolyan jól megállja a helyét. Kicsit furcsa volt olvasni, hogy nagyjából ezzel a légytípussal horgászik és a legyezőzsinórokat cserélgeti attól függően, milyen mélységben akar horgászni.
Alan sztrímere, a Ballydoolagh Bomber ugyanúgy használható és fogós sztrímer napjainkban is. (Ballydoolagh egy kis tó Enniskillen közelében, ahol a szerző tökéletesítette a legyet és a technikát)  Azóta természetesen sok változáson ment keresztül, sokféle variációja látott napvilágot és csukafogat. Manapság is előszeretettel használják. A fej lehet egy fordítva felragasztott popperfej, a bucktail is lecserélhető valamilyen strapabíróbb anyagra, de az elv ugyanaz. 
A horgászat során, ha a fenék közelében akart horgászni, azt, hogy milyen magasságban jöjjön a légy, az előke hosszával szabályozta. Süllyedő zsinórral, egészen rövid 60-60 cm-es előkét használt, így a Bomber a fenék felett 30 cm-rel is vezethető volt. Ezzel az igen rövid előkével volt esély a fenékhez teljesen leragadt, szinte letargikus csukákat is kapásra bírni. Úszó zsinórral viszont akár teljesen a felszínen is használható a Bomber és persze diverként is kitűnően megállja a helyét. Egyszóval igen sokoldalúan használható, fogós légy született, mely nem csak az Ír vizeken hozhat eredményt.
A sztrímer maga nagyon egyszerű, de a maga idejében nagyon innovatív volt. Lényege a foam fej, mely kellő felhajtóerővel bír, így süllyedő zsinórral használva, mint a diverek általában húzásra lefelé, megállítás után felfelé indul meg. A bucktail farok csábosan mozog, a piros kakastoll gallér pedig a kopoltyúlemezkéket hivatott imitálni.
Nem utolsó sorban nagyon strapabíró és esetleges sérülés esetén könnyen lehet javítani.

Az eredeti Ballydoolagh Bomber     Még most is kapható
 

 

 

 

 

 

A kötés menete:
A fej foamból van. Vágjunk ki egy 20x20mm-es darabot, ami kb 10 mm vastag. Vágjuk ki az ékalakú formát úgy, hogy az egyik fele kb 5 mm, a másik 20 mm magas legyen.  Melegítsük meg a dubbingtűt és szúrjuk át ott, ahová majd a horgot rakjuk. Legjobb a rövidebbik oldal közepén, párhuzamosan az alsó éllel.
Óvatosan húzzuk fel a horogszárra a fejet úgy, hogy az alacsonyabb része nézzen a horogszem felé és érje azt, majd pillanatragasztóval rögzítsük. Mindkét végéhez cseppentsünk pillanatragasztót, hogy biztosan rögzüljön a horogszáron. Ha a ragasztó megszáradt, pengével formázzuk meg a fejet úgy, hogy az éles oldalakat szögben levágjuk, így egy lekerekített fejet kapunk
Fogjunk egy nagyobb adag világosabb színű bucktailt, lehetőleg a farok felső részéből, mert ott hosszabb és vékonyabb szálak vannak. Használjunk erős cérnát a kötéshez. Két laza menettel rögzítsük a bucktail csomót a horogszáron a fej mögött, majd óvatosan forgassuk körbe, hogy mindenhová egyenlő arányban jusson. Rögzítsük a szálakat, és használjunk pillanatragasztót a kötésnél.
A második, kisebb adag bucktailt fogjuk oda a felső részhez és rögzítsük. Ne engedjük elforogni, a szálak maradjanak felül.
A harmadik adag bucktail kerül legfelülre, ez legyen más színű, lehetőleg sötétebb, mint az előző kettő. Kössük be ugyanúgy, mint az előzőt. Ennek sem szabad elfordulnia.
Kössük el a legyet, lakkozzuk le a kötést. de ne vágjuk le a cérnát.
Rögzítsünk egy vörös színű kakastollat közvetlenül a fej mögött, 5-6 tekerést készítsünk, kössük el a legyet és lakkozzuk a kötést.
A fejet ezután festékkel vagy alkoholos filccel színezhetjük, festhetünk, vagy ragaszthatunk rá szemet. Itt is érvényes az alul világos-felül sötétebb szabály. 

A másik kedvence volt az Al’s Eel, ami abban különbözött, hogy egy kb. 12 cm hosszú, 3-4 mm széles zonkerfarkat kötött be a bucktail helyett.

Sokak szerint a szem a sztrímeren nem fontos. A szerző ezzel szemben azt írja, a szem a legfontosabb a csuka számára, különösen a lassú bevontatású legyeknél!

Itt található egy rövid bemutató az azonos című videóból.