Klimó Balázs: Előkegondolatok

Néhány gondolat az előkéről

Kezdő legyezőhorgászként érthető módon a felszerelésem legszembetűnőbb darabjára, a legyezöbotra fordítottam a legnagyobb figyelmet. Ezután jöttek az orsók és elkerülhetetlenül fel kellett ismerjem, hogy zsinór és zsinór között is igen nagy különbségek lehetnek.
Azóta rengeteg minden változott, a legyezözsinórok, elsősorban a WF modellek hihetetlen választéka, lágy és kemény felületű, rövid agresszív, hosszított finomított fejű zsinórok stb. stb. Szinte minden elképzelhető helyzethez a megfelelő profilu zsinór áll a rendelkezésünkre.
Aztán a kor előrehaladtával az öltözék is egyre fontosabbá vált, már nem szívesen didergek horgászás közben és egyéb szükséges és kevésbé szükséges kiegeszítők is megjelentek.
A felszerelésemnek csak egy darabja maradt sokáig mellékes vagy legalabbis nem fordítottam rá sok figyelmet, ez az előke volt. Általában megelégedtem az un. gyári, húzott előkével, ami arra, hogy a súlyozott nimfát beküldjem a zúgo alá, hogy az minél mélyebbre merüljön,bőven elegendő is volt. Pedig ha belegondolok az eredmény két tenyezőtől függ leginkább, a műlégy kiválasztásától és annak „tálalásától“. Ha elhagyjuk a tenyészetekben felnevelt halakkal feltöltött horgászvizeket és olyan folyón, tavon horgászunk ahol a halállomány nagyobbik hányada természetes szaporulatból származik, termeszetes táplálkozási es menekülési szokásokkal rendelkezik, ráadásul mások is horgásszák ezeket a vizeket, akkor a fenti tenyezők még sokkal fontosabbá válnak és akár a siker feltétele is lehet.
Ahol én leggyakrabban horgászom, tiszta nem túl mély vizen, ott a „messzire és finoman“ stratégia a követelmény, mivel a halak óvatosak és már „sokat láttak“. Egy rosszul kivitelezett dobás általában új hely és új hal keresését jelenti. Ilyen körülmenyek között a jól megválasztott előke majdnem fontosabb eleme a felszerelésemnek mint a bot.
Talán mással is megtörtént már, hogy egy új botot vagy zsinórt előke nélkül próbalt ki. A megfelelö súlyú zsinórt a bot gond nélkül eldobja, de a zsinór vége irányítatlanul kalimpál a levegőben. Az előke itt hasonló szerepet játszik mint a repülögép hátsó vagy farokszárnya, stabilizálja azt. Ha csak egy másfél méter monofil zsinórt is a legyezőzsinór végére kötünk máris iranyítottabbá válik a dobás és formás hurkot tudunk dobni. Ha ez a monofil  1 mm átmerőjű akkor másképpen fog átfordulni mintha csak 0.25 mm lenne. A túl nagy  átmerő, légellenállás és ezzel együtt a nagyobb önsúly le fogja lassítani az egész dobást, hiába a modern, gyors bot és adott estben zsinórunk hamarabb fog vizre érni mint a műlegyünk.
A túl csekély átmérőjű előke pedig nem stabilizálja kellőképpen a legyezőzsinórt dobás közben, a zsinór vége átcsapódik, az energia elakad, elvész és nem gördül tovább az előke végéig, hogy egy szaárazlegyet vagy apró nimfát egy lehellet könnyedségével eressze le a víz tetejére, oda ahová szeretnénk. Ahogyan botunk a személyes karakterünknek megfelelően karunk „meghosszabbítása“, úgy zsinórunk a bot „meghosszabbítása“ és értelemszerűen előkénk pedig zsinórunk „meghosszabbítása“. Mindezeknek egymáshoz igazodniuk kell.
A mozgási energia átvitele szempontjábol az összeallitás akkor fog jól működni, ha a legyezőzsinór utolsó szakasza és előkénk eleje egymásra hasonlítanak, merevségük lehetőleg megegyezik vagy legalábbis hasonló. Sajnos erre nincsen ipari adat, a különböző legyezőzsinórok és előkeanyagok merevségét csak próbálgatással, néhány cm  zsinór hajlítgatásával tudjuk megérzéses alapon eldönteni. Charles Ritz empirikus módon (próbálgatással ) arra az eredményre jutott, hogy a modern műanyag legyezőzsinórok esetében ez kb. a zsinór átmerőjének 60%-a, régi selyemzsinórok esetében még kevesebb, 30 – 50%.

Egy WF 6 F zsinór vége kb. 1 - 1,2 mm átméröjű, egy WF 1 F kb. 0,65 - 0,70 mm.

Egy fonott selyemzsinor DT 5 vagy WF 5 kb. 0,60 mm  egy WF 1 kb. 0,50 mm de ezek sokkal lágyabbak mint a műanyag zsinórok, gyakorlatilag „memória“ nélküliek.

      A képen két DT3 zsinór spicce látható. A selyemzsinór spicce nagyjából 30%-al vékonyabb.

A dobott hurok minel folyékonyabb gördülése azonban csak egy szempont, ezt akár egy megfelelő vastagságú, nem túl hosszú monofil zsinorral elérhetjük, ahogyan ezt lazachorgászok nedveslegyes horgászatnál használják is. Szárazlegyes pisztrángozásnál azonban előfordulhat, hogy a botnál jóval hosszabb, akar 5 m hosszú előkét kell használnunk, a lehető legvékonyabb spiccel. De ha csak egy átlagos, a bot hosszának 1,35 – 1,5 x hosszú előkét iranyítottan a levegőben akarunk mozgatni, akkor annak a kiegyensúlyozottsága sem mindegy.

Általanosságban azt lehet mondani, egy előke annál jobban „gördül“ minél rövidebb az összhossza, minél hosszabb, minél vastagabb az erőátvitele, minél rövidebb a spicce. Ez azt is jelenti, hogy egy hosszabb erőátviteli szakasszal hasonló gördülékenységet érhetünk el mint egy rövidebb de vastag szakasszal, így távolabb tartva a feltűnő színű legyezőzsinórt a műlégytől/haltól. A gördülékenység azonban pont ellentétben áll a másik fő szemponttal, lehetőleg feltünés nélkül, könnyedén „tálalni“ a legyet, amit a vékonyabb végződéssel, spiccel érhetünk el, nem beszélve arról, hogy szezon vége felé, télen, válogatós halak esetében apróbb legyek használata elkerülhetetlen és ez is meghatározza milyen vegződésű legyen az előkénk.
E két szempont figyelembe vétele mellett lehet a felhasználásnak megfelelő arányokat kialakítani.

Ritz a maga használatára a következő arányokat állította fel:

I.                   Erőátvitel 60% összhossz

II.                 Vékonyodás  20% összhossz

III.              Spicc  20% összhossz

Az általa összeállított 290 cm hosszú un. super dry előke így néz ki:    

Egy 270 cm hosszú # 5 zsinórosztályú bothoz Thomas Züllich  egy enyhén nyújtott

370 cm hosszú elökét igy állított össze:

Egy kevésbé elterjedt, a castingsportban használatos, DT vagy másnéven konkáv/konvex elöke

egy vékonyabb, mondjuk 0.40mm kezdet után 0.50 vagy 0.55 re emelkedhet és onnan a használatnak megfelelően vékonyodva eredményezi az úgynevezett „álló“ előkét.

Ténylegesen úgy néz ki mintha a műlégy megállna a cél fölött a levegőben mivel nem csapódik át, egyidejüleg szűkebb hurkot lehet vele dobni, ami nagyobb pontosságot tesz lehetőve.

Nagyobb folyókon vagy állóvizen, olyan esetben ahol nagyobb távolságra pontosan és egyidejűleg finom előkével „kényes“ halakra horgászunk, kitűnően alkalmazható.

Akit  a kérdéskör érdekel és jobban el kiván merülni benne annak ajánlom

Steve Schweitzer weboldalát.

http://globalflyfisher.com/fishbetter/leadercalc/download.php

Mindanyiunknak szép horgászatokat és sikeres 2012 -t kívánok,

Köln, 2012 Január 15.                                               Klimó Balázs