Németh István: Az Őzszőr 2. rész

Elérkeztünk a második részhez, amiben az őzszőrből készült legyekhez szükséges szerszámokat mutatjuk be, néhány alapvető technikát, apró fogást, ami megkönnyíti a kötést, és néhány fontos alaplégy megkötését is megtalálhatjuk.

Ha igazán szerencsések vagyunk, és van vadászismerősünk kérjünk (vásároljunk) tőle egy egész lenyúzott őzbőrt.

A farok (6) (Ami a képen nincs rajta)
- Hosszú, kissé sprőd. Lefty's Deceivers, valamint hosszabb streamerek kötéséhez alkalmas

A kép lényegében egy interaktív térkép. Minden részhez tartozik egy kis súgó a köthető műléggyel, kattintásra (nem a súgón, arra nem kell átvinni az egér mutatót) pedig arra az oldalra visz ahol bemutatjuk annak a műlégytípusnak a kötését.
Ajánlom előbb a teljes írás elolvasását és csak utána a műlegyek böngészését.

A fentiekből kiderül, gondosan ki kell válogatni a felhasználandó szőrt a megkötendő légynek megfelelően. Itt a válasz a sokak által feltett kérdésre! Eleinte én is úgy voltam vele, hogy a minél hosszabb szőröket próbáltam kiválogatni a kínálatból, és abból kötöttem a kisebb legyeket is, de hamar rájöttem, hogy ez pazarlás! Ám ha csak ennyi lenne az egész, nem is lenne semmi gondunk! A legfontosabb eldönteni, hogy az adott legyet milyen méretben szeretnénk használni, és itt a kulcs!
Kisebb 16-os, 18-as méretű horgokhoz, már nem csak a megfelelő helyről kivágott szőrre van szükség, hanem jó minőségű cérnára, ollóra, és satura! Mi történhet, ha nincs összhangban a montázs? Velem általában két dolog szokott előfordulni: az egyik az, amikor a cérna vékonyabb és elszakad, a másik, pedig amikor vastagabb a kelleténél és vagy a horgot töri vagy ferdíti el, vagy pedig átvágja az őzszőrt! Kisebb méretű legyeknél óvatosabban kell kötni, jobban oda kell figyelni az arányokra. A satu szerepe különösen fontos, amikor szőrrel dolgozunk. Nincs annál bosszantóbb, mint amikor egy jónak induló légy hirtelen lebomlik, mert a satu pofája nem szorít eléggé, vagy épp ellenkezőleg, és a kisméretű, finomabb horgot roncsolja, így az könnyebben törik!

A következőkben nézzük, meg milyen eszközökre van szükségünk:

• - satu: amelyik egyformán jól rögzíti a nagy és a kisebb horgokat.
• - ollók: szándékosan írtam így többes számban. Legalább háromfélét szerezzünk be: egyenes, hajlított, és fogazott pengéjűt. Az egyenes pengéjű jól jön, amikor a szőrt levágjuk a bőrről. Van olyan ismerősöm, aki ezt borotvával végzi! Veszélyes, de hatékony. A hajlított pengéjűvel szebben tudjuk kialakítani a fejet. A fogazott penge pedig nem engedi kicsúszni a finomabb szőrt az ollóból, így pontosabban tudunk dolgozni, főleg a kisebb legyekkel.
• 
  - cérna: az a jó amelyiket, ha ráfektetjük a körmünkre, akkor szétlapul. Lehetőség szerint a több szálból font cérnákból válasszunk. A spulnin feltüntetett szám általában a felhasznált szálak mennyiségét jelenti. Szerezzünk be többféle méretet és színt.
• 
  - cérnatartó (bobbinholder): lehetőség szerint itt is próbáljuk meg a jobb minőséget beszerezni. Én a porcelán betétest használom.
• 
  - szőrrendező (hairstacker): a nevéből kiderül, hogy a szőrszálakat „rendezi” el, hogy mindegyik szépen, egyforma hosszúságban kerüljön a helyére.
• - szőrtömörítő (hairpacker): ezzel a szerszámmal érjük el, hogy a szőr, amit felkötöttünk a horogra, minél tömörebb, jól formázható legyen. A kisebb legyeknél a körmünket használjuk inkább, mert könnyen letörhetjük a horgot.
• 
  - zsilettpenge, műanyag tartóval: fontos eszköz és veszélyes. Az őzszőrt sokkal szebben lehet vele vágni. Az ollóval általában nagyolva vágunk, a pengével pedig finoman kialakítjuk a leendő testet, vagy fejet.
• 
  - szemetes zsák (garbag): az otthoni béke megőrzését hivatott fenntartani. Az őzszőrrel való munka rendkívül szemetes.
• 
  - Cautery pen, ez egy elemmel működő eszköz, amit a szem helyének a kiégetéséhez használok.
• 
  - Flexament tying cement, ha ezzel bekenjük kész őzszőr legyünket, ellenállóbbá és kicsit vízhatlanná tehetjük.
  

Ha már mindenünk meg van, akkor fessünk őzszőrt! Egy tipp: a megcsavarodva összeszáradt bőrt nagyobb nyomású gőz alá tartva (pl. Kávégép) kiegyenesíthetjük! Ugyanígy járjunk el, ha őzszőr legyünket monofilzsinórból kötött bokorugróval láttuk el és az a használat során elvesztette a formáját és így már nem funkcionál! Az első lépés, hogy a kiválasztott darabot zsírtalanítsuk. Ezt elvégezhetjük egyszerű mosogatószerrel. Utána következik a hidrogén-oxidos szőkítés, ha nem fehér színű szőrt akarunk festeni. Vigyázzunk, mert ez mar! Húzzunk gumikesztyűt! Fodrászismerős nagy előny! A következő lépésben öblítsük le jó alaposan a szőrt. Egyszerű ételfestéket bármelyik nagyobb bevásárló központban kapunk, már 70.-/tubus ártól. Forraljuk fel a vizet (hozzávetőleg 3-4 deciliter), adjuk hozzá a festéket. Arra figyeljünk oda, hogy amikor belehelyezzük, a megfestendő szőrt akkor azt jól ellepje! Párperc múlva, amikor már megszínezte a festék a szőrünket adjunk hozzá 1-2 kanál ecetet, zárjuk le a gázt és kihűlésig hagyjuk benne! Ezt a receptet Borbás Zoltán (Grizzly) barátomtól kaptam. Nagyon szép eredményeket ért el vele! Szinte bolti minőség!

Tippek: Mindig akkora mennyiségű és hosszúságú szőrrel dolgozzunk, ami feltétlenül szükséges. Miután a fölösleges (általában a szőrcsomó tetejét) részeket levágjuk, figyeljük meg, hogy ami a kezünkben marad (hosszabb szőrszálak esetén) az, az egyik vége felé vékonyodik. Ne forgassuk összevissza a kötés során, mert így a legyünk aránytalan lesz. Próbáljuk mindig ugyan úgy bekötni. Én általában a horog öble felé fordítom a vékonyabbik végét.

Színezés: Kétféle színű szőr felkötése: Nem szoktam elforgatni a horgot a satuban! Az alsó általában fehér színű szőrt, kicsit ferdén a horogszárhoz illesztjük, majd az első hurokkal, finoman meghúzva, rögzítjük (a szőrt még tartjuk a kezünkkel), a megcsináljuk a második hurkot, de még mindig nem húzzuk szorosra és még mindig tartjuk a szőrt! A következő fél hurkot meghúzva, elengedjük a szőrt, ami így körbefordul és megszorul a horgon. Még mielőtt teljesen megfordulna a hüvelykujjunkkal finom nyomást alkalmazva a horogszárra, megakadályozzuk azt. Az eredmény: a fehér színű szőr a horog aljához van rögzítve. A felső színt a horogszárral párhuzamosan ugyan úgy két hurokkal rögzítjük, nem engedjük elfordulni és szorosra húzzuk! A cérnával még két-három fordulatot végzünk a két felkötött szín körül, majd a szőröket visszahúzva előre visszük és rögzítjük. Én a fél csomóra és a bekötött szőrök tövére mindig cseppentek egy kis ragasztót!

Három illetve több szín alkalmazása: Amikor a felső színt rögzítjük a második hurokkal, a szőrt elengedve a hüvelykujjunkkal megágyazunk a következő színnek. Az így kialakult „fészekbe” helyezzük a harmadik színt, ami a mennyiségét tekintve kevesebb, mint az alá bekötött! Ez az arány fontos! Amennyiben még egy  színt szeretnénk bekötni ugyanúgy, járunk el, mint az elsőnél. Elkészítjük a következő fészket (hüvelykujjal) és bekötjük. Ennek a csomónak még kisebbnek kell lennie, mint az előzőnek, mert különben aránytalan lesz a legyünk illetve „elnyomhatjuk” az alsóbb színeket! Ezután a mutató és a hüvelykujjunkat használva oldalról összenyomjuk a komplett montázst! Két oka van ennek: az első, hogy tovább már abszolúte nem engedjük elfordulni a bekötött szőröket, valamint bizonyos mértékig formázzuk is!

Amire feltétlenül figyelni kell: gyorsan dolgozzunk, mert az őzszőr, mivel üreges és főleg a különféle színeket alkalmazva nem húzzuk meg elég szorosan a cérnát, képes kilazulni. Ennek az lesz az eredménye, hogy nem marad a helyén, hanem elfordul!

Jó munkát, szép eredményeket!

Köszönetet szeretnék mondani Csontos Józsefnek, Petykovszki Gyulának, és Borbás Zoltánnak önzetlen segítségükért, valamint Lendvay Györgynek, hogy ennyit dolgozott azzal, hogy ez az írás ilyen formájában megjelenhessen

NiNi