Virág István: A Kenyérlégy

Nemrég pecáztam egy olyan helyen, ahol egy meseszép patak egy kisváros
közepén folyt át. Gyönyörű park, sétáló emberek, kristálytiszta
víz…..Meg a kacsák. És a járókelők előszeretettel dobáltak
kenyérdarabokat a hálás kis hápogó jószágoknak.
Ahogy felraktam a polárt a szememre, azonnal láttam, hogy egy csapat
borzalmas méretű domolykó úszkál a kacsák alatt. És persze nem
nimfákat szedegettek, hanem a lesüllyedő kenyérdarabkákat.
Nagyon piszkálta a fantáziámat amit láttam, úgyhogy még azap este
megtámadtam a satut :

Amik kellenek : egy erősebb 10-es méretű szakáll nélküli horog, 3mm tungsten bogyó, mosogató szivacs, 6/0 cérna, pillanatragasztó.

Befogom a horgot a satuba és ráhúzom a tungsten fejet.

A cérnával rögzítem a tungstent, kb. a horog szár felénél.


 

Letépek egy darab szivacsot, kb. 1x1 cm, lehet kocka, egyenetlen, ki hogy szereti.


 

Keresek egy szimpatikus csücsköt a szivacson, és ennél fogva bekötöm a horog öble előtt.


 

Aztán keresek egy másik szimpi csücsköt, és előrehajtva a szivacsdarabot, elkötom a horog szeménél.


 

Pillanatragasztóval átitatom a horogszár mentén a szivacsot, hogy ne forogjon. És kész a kenyérlégy.


 

Kenyérlegyek harcra készen...

Természetesen lehet súlyozatlan is, ha a felszinen akarjuk úsztatni,
borzalmasan hasonlít az igazi kenyérre. Nem egy helyen pecáztam, ahol
a kilós pisztrángok alig várták, hogy a parti étteremből vagy büfeből
valaki egy adag kenyeret dobjon be. Szerintem pontyra is be lehetne
vetni.

...és az eredmény...