A felszerelés kiválasztása, 4. hasznos kellékek

Most, hogy sikerült kiválasztanunk a legyező felszerelésünk legfontosabb darabjait, úgymint a botot orsót és a zsinórt, itt az ideje, hogy rátérjünk a másodlagos kellékekre. Ezek egy része nélkülözhetetlen, más része a kényelmes, praktikus horgászatot segíti, és persze itt is –mint minden más módszernél- vannak olyan dolgok, melyek inkább a horgász lelkivilágához kellenek, de velük teljes egy legyezőhorgász.

A sort –talán furcsán hangzik-, de biztonsági szempontból mindenképpen a polár szemüveggel és valamilyen fejfedővel kell kezdenünk. Mindkettő a biztonságunkat szolgálja mert  megvéd az esetleges dobáshibák, illetve szeles időben történő horgászat során nagy sebességgel felénk közeledő műlegyekben rejlő horgoktól. A polár szemüvegek egyik fő erénye, hogy a vízfelszín tükröződését csökkenti, ezáltal mintegy belelátunk a vízbe, nagyobb eséllyel látjuk, hogy hova lépünk. Természetesen a víz felszíni horgászat során az un. szárazlegyeket is jobban látjuk vele, biztosabban felismerve a finom, egyébként alig észrevehető kapásokat. Érdemes olyat választani, amely oldalra is részben zárt, hogy az oldalirányból érkező napsugarakat is szűrje. Lencsében a barna és szürke általánosan használható, a sárga és rózsaszín este és esős, borús időben.
A sapka nem csak a száguldó műlegyektől, de a napszúrástól is hathatósan véd. Lehetőség szerint karimás vagy siltes (baseball) sapkát használjunk, érdemes olyat, amelyik napellenzőjének az alja  sötét színű, ez ugyanis nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a polár szemüveg előnyös tulajdonságai érvényesülhessenek.
Következzenek az apróságok, hasznos kiegészítők.

Szükség van egy damil vágó csipeszre, ami a körömvágó csipeszre hasonlít, de annál sokkal élesebb, precízebb. Ez persze lehetne a fogunk is, de a csipesz mindenképpen tartósabb, hosszú távon még olcsóbb is. Kell valamilyen horogszabadító, ez lehet egy kisebb ércsipesz. A hazai ragadozóhalak (csuka, süllő, balin) horgászata során csomók meghúzásakor, drótelőke elvágására hasznos lehet egy kisebb fogó, aminek van vágófelülete is. Szintén hasznos egy jó fenőkő, főként, ha köves, akadós helyen horgászunk.
Az átnedvesedett szárazlegyek szárítására használunk un. taplót (amadou). Ez lehet természetes és szintetikus is, nagy nedvszívó képességű anyag, mely közé fogva a legyet annak nedvességét magába szívja. Ugyanerre a célra megfelel, bár messze nem tökéletes egy papírzsebkendő is. Praktikus lehet még valamilyen (mesterséges, szilikon alapú, vagy természetes kacsazsír, esetleg olaj) légyimpregnáló szer mellyel a legyet bekenve annak víztaszító-, és úszóképességét növeljük. Ezek közül a kevésbé jó minőségűek érzékenyek a hőmérséklet változásra, hidegben nagyon megkeményednek, nagy melegben pedig túl folyóssá válhatnak. Magától érthetődően itt is igaz, hogy a jobb minőségűek lényegesen magasabb áron elérhetőek, de a későbbi bosszankodásokat megelőzendően érdemes mégis ezeket választani.
Ezt a rengeteg apró tárgyat valamiben magunkkal kell vinnünk a horgászat során. Személy szerint a mellényt tartom a legpraktikusabbnak, de sokan használnak a pergetésnél már megszokott, de annál általában kisebb oldaltáskát és un. chest-packet, ami állítható és több ponton fixálható pánttal rendelkező, mellény., derék-, és oldaltáskaként is használható táska.

Jellemző a legyesekre, hogy kezdőként akár az ingzsebbe is elférnek a kellékek, azután már a százzsebes mellény is kevés, majd az évek múlásával ismét egyre kevesebb dolgot cipel magával, míg végül egy kis oldaltáska, chest pack bőven elég az összes apróság tárolására.
A használni kívánt legyeket általában legyesdobozban tároljuk. A barkácsösztön itt szokott kiteljesedni, mindenféle dobozkákból fabrikálnak légytartó dobozokat, melyek ideig-óráig működnek, de záros határidőn belül rá kell hogy jöjjünk, a bolti, erre a célra készített általában jobb. Többféle lehetőség közül tudunk választani, lehet agy bőr vagy szövetdarabra ragasztott bárányszőr, policelon belsejű, alumínium kis ablakokkal, a legjobbak a perforált foam belsővel készített műanyag dobozok. Könnyűek, a legyek jól láthatóan és biztonságosan rögzíthetők bennük és nem utolsó sorban tartósak.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy  -főleg a vízben gázolva horgászóknak - minden szerszámunkat, legyesdobozainkat kössük ki a mellényünkhöz, táskánkhoz, hogy ha kicsúszik a kezünkből ne veszítsük el azonnal. A kisebb szerszámok rögzítésére használhatunk valamilyen kihúzható, rugós tartót (pin on reel) a dobozokhoz telefonzsinórhoz hasonlító, de annál finomabb spirált vagy egy darab fonott zsinórt, gyakorlatilag bármit, csak kössük ki, sok bosszúságot megspórolva ezzel.

Egyes országokban, például Szlovákiában is kötelező horgászkellék a merítőszák. Vannak, akik a mindig náluk lévő kezükre esküsznek, a többség azonban hisz a merítő praktikusságában. Lehet vitázni a szükségességéről, de főleg a kisebb testű halakat (pisztráng, pér, domolykó) nem fárasszuk végkimerülésig, ezért kézközelbe érve még igencsak virgoncak és nem utolsó sorban elég csúszósak, ezért jobb, ha rövid nyelű szákot használunk. Biztonságosabb és sokkal kíméletesebb a halaknak, ezt higgyék el. A jó merítő sűrű szövésű hálóval van ellátva és kellő mélységgel rendelkezik, az ilyenek  kíméletesebbek és biztonságosabbak. Az ár általában a keret anyagának függvényében változik, lehet valamilyen egzotikus fából alkotott egyedi gyártású műremek, de egy alumíniumkeretes is megteszi.
Nagyobb ragadozókhoz (balin, süllő, csuka) jó  lehet a lip-grip, ami ha mérleggel van szerelve akkor azonnal tudjuk, milyen súlyú halat engedtünk vissza a sikeres fárasztás után, bár én nem szeretem, mert-főleg a nagyobb halaknál- komoly sérüléseket okozhat. (átszakíthatja a bőrt, de ha a csuka nagyon virgonc, és rosszul fogtunk rá, akár az állkapcsot is eltörheti) Ragadozóinkat a legbiztonságosabban nagyméretű merítőszákkal, vagy kézzel tudjuk kiemelni.
Van még egy fontos kellék, ami főként a parti, illetve csónakos horgászoknak hasznos, ez pedig a zsinórkosár vagy zsinórtálca. Horgászat közben a befejtett, „felesleges” zsinórmennyiséget nem tekerjük vissza az orsóra, hisz a következő dobáshoz azt újra le kellene húzni, hanem magunk elé fejtjük. Vízben állva vagy gázolva ezzel nincs is semmi probléma, bár az erős sodrás okozhat némi gondot, de a parti  vagy csónakos pecánál a zsinór, ha csak egyetlen fűszál van is a földön, vagy kiálló alkatrész a csónakban, abba  biztosan bele fog akadni, mintha szeme lenne. Ezt a rettenetesen bosszantó és idegesítő szokását a zsinórtároló kosárral lehet kiküszöbölni. A kosár a derekunkon van, a zsinórt ebbe fejtjük, ebből adagoljuk, így elkerülhetjük a zsinór sérülését, és a rengeteg bosszankodást. Többfélét gyártanak, a fontos az, hogy legyen kellő átmérője, hogy vakon is beletaláljunk, és mélysége, hogy adott esetben nagy mennyiségű zsinór is elférjen benne. Két fő típusa van, a műanyagból készített, merev és a hálószerű anyagból, ami inkább zsákfazonú. Ki-ki eldöntheti, melyik áll közelebb a szívéhez, de ha a zsinórunkat és botunk gyűrűit óvni szeretnénk, használjuk!