A nyúlon túl...

Elég régen horgászom csukára. Az idők folyamán sokféle légy volt a favorit, minden időszakomban az adott típusúban hittem erősen, de persze voltak kísérletek, amik ha bejöttek előléptek az aktuális favoritnak, a régebbiek eltűntek a süllyesztőben. Talán ebből is látszik, hogy nagyon sokféle műlégy-konkrétan sztrímer lehet alkalmas a csukahorgászatra.
A kísérletezés éveiben (ami máig is tart) az addig favoritnak kikiáltott legyekről sorra kiderült, valamiért mégsem az igazi, esetleg az utód valamiben jobb, mint az elődje. Ez a fejlődés magától érthetődik, és minden más esetre is igaz, tehát semmi újat nem mondtam vele.
Csatornákon, tavakban kezdtem a csukahorgászatot, eleinte marabú farkú- zsenília testű kisebb legyekkel. Ezeket egyszerű volt megkötni, könnyű volt dobni, jól mozogtak, súlyozásukkal pedig elég széles tartományban lehetett velük horgászni. Fogogattam is, de a nagyobbak elkerültek. Később a Long Chenillből kötött legyeket részesítettem előnyben és hittem bennük rendületlenül. Ezekkel már több gond volt, igaz ugyan, hogy a méretük már-már elérte az általam jónak vélt nagyságot, de nagyon sokat kellett velük foglalkozni, fésülgetni, és egy idő után a sok fésülgetésben elfogyott a légy.
A következő lépés a zonker volt, majd a Bunny típusú legyek, melyek mai napig nagy kedvencek. Olyan mozgása van, amit nagyon nehéz más anyaggal pótolni és a csukák is nagyon szeretik a nyulat. Dobni nehezebb ugyan, mert ha megszívja magát a bőr elég komoly súly lesz, de amit a vízben művel, az fantasztikus. Használom marabuval kombinálva, valamint úgy is, hogy a fejrészénél a bőrtől megszabadítva, csak a szőröket használom loopba kötve, bár a tapasztalatom szerint ez a könnyített légy kevésbé eredményes. A másik kedvenc a deceiver típus. Nagyon komoly nyomot hagy a vízben, a toll csábosan mozog, a csukák is szeretik. Egyetlen hátránya, hogy a csukafogak nagyon hamar tönkreteszik
.
Pár éve kerültek képbe nálam a különböző szintetikus anyagok (fishient, Ep.) de az első időkben nem hittem bennük. A légy sem úgy nézett ki, amilyennek szerettem volna, a mozgását sem gondoltam elég intenzívnek. Úgy gondoltam, hogy tiszta vízben lehet létjogosultsága, de zavaros, fedett vízben nem működik. Persze most is, mint már annyiszor tévedtem. Berci barátom előszeretettel használta és fogott is vele, olyankor is, amikor én fel sem tettem volna.

Valamennyire megismertem a kötési trükköket, a legyek is egyre szebbek lettek, és néha-néha használtam is őket. Az áttörést egy áthorgászott nap hozta meg. Az idő borult volt,  a víz sötét. A felszín alatt 30 centivel már nem lehetett látni a legyet. Barátom a szintetikust, jómagam a nyulat erőltettem. Hasonló eredménnyel zártuk a napot, nem volt számottevő különbség a fogott halak száma és mérete között. Amikor a felszín alatt huzigáltuk a legyeket, mutatva egymásnak milyen jók vagyunk a kötésben, azt vettem észre, hogy ezek a fiber legyek legalább akkora turbulenciát keltenek maguk körül, mint az én legyeim. Sokkal könnyebb azonban dobni, nem kell várni míg elázik, instant használható, gyakorlatilag tönkretehetetlen, sem a csukafogak, sem a véletlenül „nádra dobom- beakad-lerángatom-káromkodom” technika nem tett kárt bennük. Szinte teljesen sötét volt már, amikor egy kifolyónál Berci tanácsára süllőzni kezdtem egy ilyen léggyel, és csodák csodája fogtam is. Kilósforma süllő a teljes sötétségből.
Megtört a jég. Azóta előszeretettel használom, és az esetek többségében igen szép eredménnyel. Ha mégsem, vissza a nyúlhoz, bár ilyenkor ez sem mindig segít.
A talán kissé hosszúra nyúl(t) bevezető után lássuk a kötésük során szerzett tapasztalataimat. Többféleképpen lehet kötni ezeket, attól függően, hogy lapos (kétdimenziós) vagy ducibb, testesebb légyre vágyunk.

Pár alapszabályt azonban minden esetben érdemes betartani. Ugyanúgy mint a dubbingolásnál, vegyünk ki egy adagot, amennyit gondolunk, majd felezzük meg és csak annyit használjunk. A kötés kezdetén, és lehetőleg minden egyes lépés után használjunk pillanatragasztót, hogy  légy valóban tartós legyen, valamint elkerülhetjük azt is, hogy az idők folyamán a légy elforduljon a horogszáron. Jobbnak gondolom, az erős, nehezebb, rövidszárú horgokat, (TMC 600SP) mert kevesebb anyagot kell használnunk az építés során, a nehéz anyag miatt jobban megtartja súlypontját és könnyebben süllyed. Ha hosszabb szárú horgot használunk (TMC811S, Gamakatsu 314) akkor érdemes a horogszár közepétől kezdeni a kötést, nem kell teljesen hátulról indulni.
Elmondható, hogy a merevebb anyagok (SF Blend, Slinky) jobbak a hosszú (15-20 cm-es) legyekhez, mint a puhább, lágyabb anyagok (Mirror Image, Frizz fibre), mert ha a farkat túl hosszúra hagyjuk, hajlamos a horogszárra tekeredni, és könnyen csomósodik. Ha mégis lágy anyagot használunk érdemes a horog hátsó felét használni a kötéshez, így elkerülhető a horogszárra tekeredés. Én a kisebb sztrímereimet a lágyabb, a nagy csukalegyeket a merevebb anyagokból kötöm. Másik fontos szempont, ha két vagy többszínű legyet kötünk, hogy általában alulra a horogszárhoz kerülnek a világosabb és amint haladunk előre-ezáltal felfelé, az egyre sötétebbek. Ha a horogszár aljára is kötünk értelem szerűen ugyanolyan, vagy világosabb legyen, mint a felette lévő anyag. Személy szerint nem szoktam filccel színezni a legyeket, mert viszonylag hamar lekopik, és őszintén szólva a fogások eredményeit tekintve nem tapasztaltam különbséget az élethűre színezett és a „nagyjából olyan” színű legyek között. Pár légy után könnyen megszokjuk a helyes mennyiséget, arányokat, és nagyon szép legyeket köthetünk. Ami még lényeges és legalább olyan fontos, mint a pillanatragasztó a kötőcérna. Én személy szerint Kevlár cérnát használok. Sajnos drága, viszont a csukafogak nem nagyon tudnak benne kárt tenni. Többször előfordult már velem, hogy fogós legyeim egy-két hal után a kukában végezték, mert a csukák legyalázták azt. A kevlárral még nem volt ilyen gondom.
A kötés menete: 
A horogszárra egy csepp pillanatragasztó, majd az alapkötés. Elég pár menet. Kiveszünk egy kis adag anyagot és a szálakat  hegyesre húzzuk szét.
A kötni kívánt légy méretéhez igazítjuk az anyagot (ez általában nagyjából azt jelenti, hogy megfelezzük, nagyon hosszú legyek esetében 2/3-1/3 arányban megfogjuk) néhányszor átsimogatjuk ujjainkkal, hogy az esetleg összeakadt szálak is rendeződjenek. Odafogjuk a horog felső részéhez, pár menettel rögzítjük (a pillanatragasztó is fogja, így ha már odaraktuk nehezen tudjuk módosítani a hosszt)

Innen háromféleképpen haladhatunk tovább. Mindhárom esetben különböző formájú légy lesz az eredmény.
1. Lapos, hosszúkás forma.

-         Az előreálló szálakat visszahajtjuk, lekötjük, pillanatragasztóval is fixáljuk.

-         Bekötjük a következő adagot, az első elé, nem rá, és ugyanúgy járunk el vele, mint az előzőekben. Ne felejtsük el használni a pillanatragasztót.

-         Megfordítjuk a horgot és alul is bekötünk egy keveset. (mivel később kezdtük a bekötést, így alul értelemszerűen nem érnek olyan hosszan a szálak, ami természetesebb formát ad a légynek. Gyakran használok alulra Angel Hairt, ami nagyon szépen csillog. Ebben az esetben is ugyanúgy járunk el, mint a másik anyag esetében. Felénél bekötjük, majd visszahajtjuk.

(Azért érdemes visszahajtva lekötni és nem pl. megfelezni az anyagot, mert így az biztosan rögzül, nem tud kihúzódni.)

-         Visszafordítjuk a horgot és folytatjuk az előző lépéseket. Ha akarjuk váltjuk a színt, esetleg beköthetünk plusz csillogó anyagot, de ne sokat (krystal flash, stb.)

-         Én kb. minden második felső anyag után kötök alulra is, így szép arányos testet kapok.

-         Általában 4-5 felső és 2-3 alsó csomag kötése után a horogszemhez érünk

-         Itt ismét sok befejezési lehetőség van. Be lehet kötni egy szélesebb tinselt, vagy egy nagyon kevés sötét anyagot, az oldalvonal imitációjára, de nem szükséges.

-         Opcionálisan bokorugrót is köthetünk, én a fordított „V” alakban állót kedvelem. Ez az ami a legkevésbé gátolja a jó akadást hal esetében, de megvéd a növényzettől, ágaktól, és nem elhanyagolható szempont, hogy sérülés esetén viszonylag egyszerűen cserélhető. Erre a célra én 0,70 mm-es monofil damilt használok, nekem ez a méret vált be a leginkább. Bekötés előtt lapos fogóval megnyomom laposra a damilt kb. 3 mm hosszan, így kötöm be. Elkötés után pillanatragasztóval fixálom a kötést. Száradás után körömmel felhajtom a damilt a horogszem felé 90° fokban (mivel ellapítottuk, könnyedén felhajlik, nem csúszik ki, és úgy is marad.)

-         A légy elkészült. Ha ragasztunk szemet, az alá is lehet rakni egy kevés feltűnő színű esetleg fényes anyagot, de nem fontos. Én melegragasztó-pisztollyal ragasztom fel a szemet, eddig még bevált, nem esik le.

2. Magas, hosszúkás forma

A kötés abban különbözik az előzőtől, hogy a visszahajtott anyagot nem kötjük le, csak nagyon szorosan a tövéhez kötünk, így az nem nyomódik le, hanem felfelé áll. Lapos, de magas legyeket készíthetünk így. Hogy tovább megőrizze ezt a formáját, a „farokrész” ¼-énél hosszan mindkét oldalt kenjük be pillanatragasztóval egy csíkban, majd egy színtelen nejlonzacskóval (én olyat használok, amiben a kiflit lehet hazavinni) oldalról nyomkodjuk meg. A nejlonhoz nem ragad a ragasztó, és így egy tartós, oldalt lapított testet kapunk.
A többi munkafolyamat megegyezik a fent leírtakkal.

3. Hosszú széles „testes” forma

Ebben az esetben kb. 20%-al több anyagot használok, és a visszahajtás nem felfelé történik, hanem az előre álló anyagot nagyjából két egyenlő részre osztom, majd kissé oldalra kötöm vissza. Így egy szép csepp formát kapunk végeredményül, ami testesebb, nagyobb falat
.
 

Számos módja van még az ilyen anyagból kötött legyek készítésének.

Köthetjük laposra, ilyenkor nem alul-felül, hanem jobbra-balra kötjük az anyagot, köthetjük úgy is, hogy csak felülre, ott is csak a horogszem közelébe kötjük egy csomóba, így a horog eláll a testtől.
És persze alakíthatjuk, vághatjuk formára kedvünk szerint. Készíthetünk kész dubbingot , amit csak fel kell tekerni, majd fésülni, nyírni.
Majd elfelejtettem, a szálak fésüléséhez a sima fésűnél jobb a kutya-macska fésű, aminek fém tüskéi vannak és nem olyan sűrű a fogazata. Tartósabb is, és mivel ritkább nem szakít ki annyi anyagot.
Rengetegféle szintetikus anyag van a piacon, sokrétű felhasználási móddal, próbálkozzunk bátran.