Légykötés

Az irresistible típusú legyek kitűnő úszóképességükkel, jól láthatóságukkal és strapabírásukkal válnak nevükhöz méltóvá, azaz ellenállhatatlanná. Az Adams változat az egyik legismertebb közülük.
A NiNi féle változat:
Az anyagok:
-         horog: TMC 102Y 11#
-         cérna: Uni Thread 8/0
-         farok: grizzly-barna kakas szegmensek
-         test: natúr őzszőr
-         szárny: 2 db grizzly tollvég
-         gallér: grizzly-barna kakastoll

A Compara-dun típusú legyek attól különlegesek, hogy gallér hiányában a farkukon és a szétálló szárnyukon ülnek a felszínen úgy, hogy a testük a felszínben, a „filmben” van, tehát egy kicsit mélyebben ülnek a vízben, könnyebb prédát jelentve a halak számára. Az éppen kikelő, vagy a tojásrakás után elpusztult kérészek sordródnak ily módon. Paskay Ernő
És most jöjjön a légy NiNi módon

Képes beszámoló következik NiNi legújabb agyszüleményéről. Figyelem!!! Az alább bemutatott képek alkalmasak a nyugalom megzavarására!!! Csak erős idegzetű olvasóknak, nézőknek, kötőknek...

Nagyon szeretek látott halra horgászni. Az egyik legélvezetesebb módja a halfogásnak, talán még a szárazlegyezésnél is kedvesebb számomra, mert ebben az esetben nem csak a kapást, de az azt megelőző pillanatokat is ki lehet élvezni. Akkor, amikor a pontyok, kárászok a felszín közelében cirkálnak, nekem a legjobban bevált légy ez a súlytalan nimfa. Semmi extra, egyszerű, de borzasztóan fogós. Meglepően nagy halak (amúrok, pontyok) is rajtavesztettek, még olyankor is, amikor a legélethűbb moszat vagy hínárimitációt is semmibe vették.

Sok esetben pl. tavasszal, amikor általában a vizek kissé zavarosak, fedettek, vagy áradás után, előnyös lehet, ha sztrímerünk intenzívebben mozog és a bevontaatás közben az egész testét csábítóan riszálja. Sokan mondják, hogy ne keverjük a pergetést és a legyezést, ne akarjunk wobblerszerű mozgást egy légytől, de talán néhányunkat mégis érdekel egy kis ötvözés, és talán fogósabb legyet készíthetünk.
A sztrímerre köthető terelőlapkát már régen kitalálták, több cég is forgalmazza, sokan használják is, de inkább nagyobb méretekben lehet kapni.

Elég gyakran horgászom csukára több-kevesebb sikerrel. A kisebbek általában elég agresszíven kapnak, a sztrímer jól akad és a fárasztásnál sincs gond. Nagyobb halaknál viszont a kapás közel sem ennyire egyértelmű, sokszor csak olyan "mintha lenne valami" érzésem van, beemelek és megkezdődik a harc. Sajnos azonban akkor, amikor nagyon óvatosan kapnak, az amúgy is gyér érdeklődést általában tetézi a csuka fárasztás közbeni lemaradása.

Az ötlet nem saját kútfőből származik, bár már régen gondolkoztam valami olyan légytípuson, ami nemcsak vizuálisan vonzza a halakat. A terelőlapkával ellátott legyek, ha jól vannak megkötve, lényegesen intenzívebb mozgást képesek produkálni, nemcsak horizontálisan, de vertikálisan is, azaz a fel-le mozgást kiegészítik egy oldalirányú billegéssel is, mintegy wobblerként működve. Ezt egy csörgő hangjelenséggel kiegészítve alkalmas lehet zavaros vízben való használatra is, ahol a látvány sokkal kisebb jelentőséggel bír.
A hozzávalók:

Hosszú farkú legyeknél, jellemzően a csukára használatos, pl. zonkerfarkú legyeknél elég gyakori probléma, hogy a hosszú farok rátekeredik a horog öblére, jelentősen lerontva a sztrímer mozgását, és radikálisan csökkentve az amúgy sem gyakori kapások számát. Bob Popovics a "Pop Fleyes" című remek könyvében azt írja, hogy a horogöböl formája nagyban befolyásolja, hogy a faroknak használt anyag (toll, zonker, stb.) visszaakad-e az öbölbe, vagy sem. A kerek öblű horgok esetében a visszatekeredés sokkal ritkábban fordul elő, mint a lehajló, de egyúttal szélesebb öblű horgok esetében.

Elég régen horgászom csukára. Az idők folyamán sokféle légy volt a favorit, minden időszakomban az adott típusúban hittem erősen, de persze voltak kísérletek, amik ha bejöttek előléptek az aktuális favoritnak, a régebbiek eltűntek a süllyesztőben. Talán ebből is látszik, hogy nagyon sokféle műlégy-konkrétan sztrímer lehet alkalmas a csukahorgászatra.