technikák

Egy legyezőhorgászattal megfertőződött ember sík, magashegyektől mentes vidékre tévedve, telepedve sem kénytelen feladni hóbortját. Sok átlaghorgász a műlegyezést a pisztráng és lazachorgászattal azonosítja és fel sem merül bennük, hogy hazánk lassú folyói, csatornái, tavai a műfaj lelkes művelőinek ugyanúgy otthont nyújthatnak, mint a hegyvidékek gyors vizei. Ilyen víz a Sió Csatorna is. Kicsivel több, mint egy évtizede ismeretlen vízterület volt a műlegyező társadalom előtt. Azóta medrén át sok víz hagyta már el a Balatont és a környező patakokat és jutott a Dunába.

Fordította: Bereczki Gábor

Sok esetben pl. tavasszal, amikor általában a vizek kissé zavarosak, fedettek, vagy áradás után, előnyös lehet, ha sztrímerünk intenzívebben mozog és a bevontaatás közben az egész testét csábítóan riszálja. Sokan mondják, hogy ne keverjük a pergetést és a legyezést, ne akarjunk wobblerszerű mozgást egy légytől, de talán néhányunkat mégis érdekel egy kis ötvözés, és talán fogósabb legyet készíthetünk.
A sztrímerre köthető terelőlapkát már régen kitalálták, több cég is forgalmazza, sokan használják is, de inkább nagyobb méretekben lehet kapni.

fordította: Bereczki Gábor

Hosszú farkú legyeknél, jellemzően a csukára használatos, pl. zonkerfarkú legyeknél elég gyakori probléma, hogy a hosszú farok rátekeredik a horog öblére, jelentősen lerontva a sztrímer mozgását, és radikálisan csökkentve az amúgy sem gyakori kapások számát. Bob Popovics a "Pop Fleyes" című remek könyvében azt írja, hogy a horogöböl formája nagyban befolyásolja, hogy a faroknak használt anyag (toll, zonker, stb.) visszaakad-e az öbölbe, vagy sem. A kerek öblű horgok esetében a visszatekeredés sokkal ritkábban fordul elő, mint a lehajló, de egyúttal szélesebb öblű horgok esetében.