Egy legyezőhorgászattal megfertőződött ember sík, magashegyektől mentes vidékre tévedve, telepedve sem kénytelen feladni hóbortját. Sok átlaghorgász a műlegyezést a pisztráng és lazachorgászattal azonosítja és fel sem merül bennük, hogy hazánk lassú folyói, csatornái, tavai a műfaj lelkes művelőinek ugyanúgy otthont nyújthatnak, mint a hegyvidékek gyors vizei. Ilyen víz a Sió Csatorna is. Kicsivel több, mint egy évtizede ismeretlen vízterület volt a műlegyező társadalom előtt. Azóta medrén át sok víz hagyta már el a Balatont és a környező patakokat és jutott a Dunába.
