alapok

A legyezésben az egyik legmegragadóbb, hogy olyankor is hódolhatunk szenvedélyünknek, amikor nem horgászunk. Ez a pótcselekvés nemcsak a felszerelés karbantartásában, a zsinórok ápolásában és a következő túra terveinek szövögetésében nyilvánulhat meg, hanem a leendő csali elkészítésében, azaz a légykötésben is. Az alábbi rendszerezés saját szemszögből mutatja be a legyek csoportjait. Nem biztos, hogy jó a rendszer, de talán a kezdőknek így a legérthetőbb.

A legyezőhorgászat abban különbözik az összes többi horgász módszertől, hogy a súly, ami feltölti, azaz meghajlítja a botot nem egy műcsali, etetőkosár, ólom, vagy bármilyen más nehezék, hanem maga a zsinór. A zsinór mozgatásával tudjuk a súlytalan műlegyünket a kívánt helyre juttatni. Ez az egyetlen különbség és ebből adódik, hogy nem egy mozdulattal, hanem lengetések sorával tudjuk a csalit, a műlegyet a halak tartózkodási helyén felkínálni és jó esetben kapásra bírni őket.

Aki olvasta az előző, felszerelésről írt cikkeket, joggal teheti fel azt a banálisnak tűnő kérdést, hogy hogyan kösse fel a vastag legyezőzsinórra azt a pici legyet? Őket itt most megkövetem, és igyekszem erre a kérdésre röviden válaszolni: Sehogy! 

A legyező módszernél a zsinórnak köszönhető, hogy csalinkat képesek vagyunk eljuttatni a halak vélt tartózkodási helyére. Ennél a módszernél a zsinór a súly, ez az ami feltölti a botot,. Ez az, ami valójában megkülönbözteti a legyezést az összes többi módszertől.
Éppen ezért a gyártó cégek hihetetlen választékban kínálják a zsinórokat, ami megnehezítik a választást. Akár egész könyvet meg lehetne tölteni a zsinórok tulajdonságait és használatukat elemezve. Nekünk ez nem feladatunk, de néhány alapvető kérdés tisztázására szükség van a helyes választáshoz.

Ha egyszerűen szeretnék fogalmazni, azt mondanám, hogy a legyezőorsó csak a zsinór tárolására szolgál, s gyakorlatilag bármilyen forgódobú orsó megfelel a célnak.
Ez azonban nem teljesen igaz. Külföldi katalógusokat, honlapokat böngészve láthatjuk, milyen megdöbbentően széles választékban és árakon kínálják, ezt a „szinte felesleges” felszerelést.

Magyarországon nagyságrendileg 330000 horgász van. Ezek jó része a hagyományos módszereket részesíti előnyben, de egyre több az aktívabb módszereket kedvelők aránya. A pergetők és legyezők száma is napról napra növekszik. Azok, akik új kihívásokat keresnek, törekednek a minőségre, szeretnék kiélni kreativitásukat, és ezt pl. a pergetésben, vagy más módszerekben már nem találják meg, a legyezés felé fordulnak, ki-ki habitusának megfelelően, csak apránként, óvatosan, vagy teljes elánnal, minden más módszert feladva. Nem lesz mindenkiből legyes, és ez nem is baj.