A CDC története 2.

Az előző részben a kezdeteket ismerhettük meg, most következzen a közelmúlt, az igazi áttörés, azok az emberek, akiknek a CDC népszerűségét köszönhetjük.

1980-ban Marjan Fratnik egy teljesen új módját mutatta meg a CDC használatának azután hogy közel hatvan évvel azelőtt megjelent.
Marjan Fratnik 1919-ben született A Szlovén Most na Soci-ban. 1935-ben kezdett el legyezni. A harmincas években a szlovén legyezők  –mint mindenki akkoriban- a hagyományos „angol” legyeket használták. Fratnik a munkája kapcsán rengeteget utazott a nagyvilágban. 1977-ben megvásárolta Rindlisbacher „Der praktische Fliegenfischer” című könyvét, és a CDC-ről írottak felkeltették a figyelmét. Az első svájci üzleti útján ellátogatott Rindlisbacher boltjába és vásárolt pár különböző színű „Entenbürzelfliegent”. Jó drágák voltak, de nagyon fogósaknak bizonyultak. Viszont pár hal után teljesen használhatatlanná váltak. Elkezdett kísérletezni, és hamarosan megszületett az első Fratnik Fly (F-FLY). Az új légynek rengeteg jó tulajdonsága volt: egyszerű volt, könnyű volt kötni, nagyon ellenálló volt, kitűnően látható és -végül, de nem utolsó sorban- nagyon szerették a halak. Az F-Fly Fratnik legmerészebb várakozásait is felülmúlta, még a legszelektívebben táplálkozó péreket, pisztrángokat is be lehetett vele csapni.
1980 júniusában adott néhány F-flyt barátjának, Dr. Bozidar Voljc-nak, aki először publikálta a legyet 1983-ban a szlovén Ribic magazinban Fratnikova puhovka néven. Egy évre rá, Fratnik maga írt egy cikket a német Der Fliegenfischer-ben az F-Fly-ról.
És hogy mi az F-Fly? Egy végtelenül egyszerű légy. Pár CDC toll bekötve a horogszem mögé, méretre vágva, a test pedig egyszerű waxolt kötőcérna különböző színekben (világos szürke, sárga, olív vagy fekete) Esetenként pár szál farok és dubbingolt test is „bonyolíthatja” a kötést. A vékony test, a lágy, szürke szárny, amint kissé a felszínbe ragadva úszik élethűen utánoz sokféle rovart, a kis kikelő kérészektől a midgeken át a kisebb tegzesekig.
Manapság több száz variációja létezik az F-Flynak. Különböző testek, bordák, színek, horogformák, gallér, farok. Fratnik maga is kötötte sárga vagy narancs CDC-vel, hogy az esti órákban jobban láthassa. De mindvégig az egyszerűségre helyezte a hangsúlyt. Saját szavaival: „Egy természetes kérésznek hat lába van, a teste a vízfelszínen fekszik, és semmilyen arany bordázata, vagy piros farka nincs.”

A következő, aki új technikával gazdagította a CDC legyek kötését Gerhard Laible, aki egy innovatív német légykötő. Az 1980-as évek közepétől használta a CDC-t. A rengeteg bemutatónak, a különböző könyvekben és magazinokban megjelent cikkeinek  köszönhetően nagy szerepe volt abban, hogy a CDC elterjedjen a német nyelvterületeken. Karlsruhe mellett született 1952-ben. 1980-tól legyez és a légykötést is akkoriban kezdte. Légykötő karrierje elején egy német cégtől vásárolt néhány „hagyományos” svájci stílusú Moustique legyet. A lágy gallér, ami legjobban megfogta ezekben a legyekben, ezért óvatosan szétbontotta és megvizsgálta a kötés módját. Azt tapasztalta, hogy a gallér nem más, mint egy egyszerűen feltekert CDC toll. Laible ekkor kezdte el kifejleszteni saját, már tökéletesített Moustiqueját. Rövid idő alatt sikerült elérnie, hogy ne az egész tollat, csak a szegmenseket tudja gallérként feltekerni a horogszár körül. Ez a módszer azonban meglehetősen bonyolult és időigényes volt, de erre volt szükség ahhoz, hogy egy új kötési technika kialakulhasson. 1986-ban megjelent egy cikke a Der Fliegenfischerben „Az én technikám: a Danica sorozat” címmel. Ebben bemutatta az Ephenmera Danica kérésznek maga kötötte mintáit, egy emergert, dunt és spentet. A CDC-t használta szárnynak, torfedőnek és fókaszőrrel keverve dubbingnak is.
 
 

Ugyanebben az évben egy másik légykötő  Robert Pfandl publikálta saját technikáját, melyben a különböző anyagokat kevert egy papírcsipesz és dubbing twister segítségével. Ez az azóta „pfandling”-nak elnevezett, merőben új technika rengeteg lehetőséget nyitott meg a légykötésben és ennek segítségével Laible kötési technikája is jelentősen leegyszerűsödött. (a papírcsipeszes technika egyébként nem Pfandl, hanem egy holland légykötő, Hans Kievits nevéhez fűződik, aki ezt a technikát 1985-ben mutatta be Németországban az Eisenberger panzióban a Weiße Traun mellett.)

A papírcsipeszes CDC technikáját Laible 1988-ban publikálta a Der Fliegenfischer magazinban, és 13 éven át minden számban leírt egy legyet step-by-step instrukciókkal és a horgászati technikákkal. Sokféle anyaggal  (pl. pávatoll, őz- és muflonszőr, különböző szintetikus anyagok) kombinálta a CDC tollat, valamint számos hagyományos legyet is újragondolt, mint pl. a Red Tag CDC galléros változatát. Egyik legjelentősebb újítása volt még az, amit 1990-ben publikált először, hogy az ejtőernyős (parachute) gallérokat kötötte CDC-ből. (para emerger) 1993-ban Laible tollából jelent meg az első, kizárólag a CDC legyekről és azok használatáról szóló könyv, a CDC Flies.

És most jöjjön az az ember, aki talán a legtöbbet tette a CDC népszerűsítéséért és a legtöbb innovációt adta a légykötőknek, nemcsak a különböző technikák ismertetésével, de a speciális szerszámok fejlesztésével is. Ő nem más, mint Marc Petitjean.
1955-ben született Franciaországban, Troyes-ban . 14 évesen a nagyapja nádbotjával és selyemzsinórjával kezdett horgászni. 1978-ban Svájcba, Friburgba ment dolgozni. A környéken számos remek víz található, hasonlóan remek horgászokkal. Két fő mentora Louis Limouzin és Michael Roggo volt, tőlük nagyon sokat tanult. Ezekben az időkben kezdett elterjedni A Laible cikkek hatására a CDC tollak használata, így Marc is érdeklődni kezdett irántuk. Hosszas kísérletezések eredményeképpen a nyolcvanas évek végére egy teljes szériát készített, innentől mondhatjuk, hogy professzionális légykötővé vált. A közben jóbarátjává lett Louis Veya is felismerte a Petitjean legyek különlegességét, és ezután minden lehetséges módon segítette barátja fejlődését, nemcsak a légykötés terén, de akár a tökéletes alapanyag megtalálásában is.
1990 áprilisában megtartotta első bemutatóját Düsseldorf mellett a „Der Fliegenfischen” magazin szervezésében, majd ugyanezen év májusában Hollandiában a Fly Fair kiállításon, ahol a látogatók visszajelzései mindkét esetben igen pozitívak voltak.
Első szériáját 1989 dobta piacra. 16 CDC légy, melyek teste  és szárnya is CDC-ből készült, csak a faroknak használt kakastoll szegmenseket. Mindegyik nagyon egyszerűnek tűnt és nélkülöztek minden felesleges alkotóelemet.

Hasonlóan Fratnikhoz, Petitjean véleménye is az egyszerűség mellett szól: „ A szárazlegyek legfontosabb jellemzői a méret és a sziluett. A szín sokkal fontosabb a horgászoknak, mint a halaknak, hisz a halak a világos háttér miatt a légy formáját látják, a színeket csak elmosódottan, vagy sehogy.”
Az MP legyek teste a felszínben ül, a horog öble a felszín alatt, ezzel kitűnő egyensúlyt biztosítva a légynek és garantálva, hogy az mindig helyesen üljön a vízfelszínen. Ez a tradicionális dúsgallérú legyekkel ellentétben nemcsak természetesebb úszó poziciót eredményez, de jobb akadást is, főképpen a pér esetében. Másodsorban azért is jobb imitációnak számítanak, mert a kikelő rovarok sokkal több időt töltenek a felszínben, mint felette.
1992 után megjelentek a súlyozott CDC legyei, tegzes-, és heptagenid lárvák, bolharákok, valamint ekkoriban készítette el első lazac, steelhead és tengeri pisztráng sztrímereit. Élénk színeket használva készültek csuka és sügérsztrímerek is.

      
Napjainkra teljes a Petitjean kínálat, midgek, stoneflyok,  szárazföldi imitációk, ebihal, és még sorolhatnánk. Népszerűsége a mai napig töretlen. Kiállításokon, rendezvényeken jelentős nézősereg tömörül körülötte, és folyamatosan dolgozik új, innovatív megoldásokon, melyekkel a horgászok és légykötők dolgát megkönnyítheti.

Itt ér véget a CDC rövid története. Napjainkban számos híres légykötő használja ezt a varázslatos tollat a legyeihez, de ezek a horgászok voltak azok, akiknek a legtöbbet köszönhetünk, a legnagyobb szerepük volt abban, hogy a CDC elterjedjen a világban.

Szomorú aktualitás, hogy Marjan Fratnik életének 93. évében 2012 augusztus 25.-én távozott közülünk