A látotthalas-nimfa

a látotthal nimfa

Nagyon szeretek látott halra horgászni. Az egyik legélvezetesebb módja a halfogásnak, talán még a szárazlegyezésnél is kedvesebb számomra, mert ebben az esetben nem csak a kapást, de az azt megelőző pillanatokat is ki lehet élvezni. Akkor, amikor a pontyok, kárászok a felszín közelében cirkálnak, nekem a legjobban bevált légy ez a súlytalan nimfa. Semmi extra, egyszerű, de borzasztóan fogós. Meglepően nagy halak (amúrok, pontyok) is rajtavesztettek, még olyankor is, amikor a legélethűbb moszat vagy hínárimitációt is semmibe vették. A legnehezebb része a dolognak a megfelelő méretű, gyöngyházfényű üveggyöngy beszerzése volt,  a többi bármely légykötő dobozában megtalálható. Kötése egyszerű, és gyorsan megvan, a titok inkább a csali lassú süllyedésében, lebegésében keresendő. Fogtam vele már mélyebbre is leengedve, de arra vannak eredményesebb nimfák, viszont a felszín alatt portyázó békés halakra ezidáig nem találtam alkalmasabbat, sok esetben még a szárazlegyet is veri eredményességben. Kitűnően bevált jászra és domolykóra is. Fontos azonban, hogy tapasztalatom szerint a látott halak közvetlen közelébe (20-30 cm), vagy ha vonulnak, a várható vonulási útjukba kell dobni a nimfát, különben sokkal kisebb a kapás esélye.
Felhasznált anyagok:
- horog: TMC 3761, 8-as méret, vagy hasonló erős nimfahorog, ha szakállas, nyomjuk le a szakállat.
- kötőcérna Hends Grall, vagy vastagabb 6/0-s sötét színű cérna
- farok: liba biots, barna vagy fekete
- egy kevés páva színű spectra flash dubbing
- borda: vastag arany tinsel
- test 6-8 szál pávatoll
- gallér: fekete vagy barna tyúktoll
- fej: gyöngyház színű üveggyöngy.

A kötés menete:

       
     
- fűzzük fel a gyöngyöt a horogra (mivel nem a légykötéshez készült, szakállas horog esetében a szakáll miatt gyakran nem tudjuk felhúzni a gyöngyöt, ezért (is) érdemes lenyomni).
- a horog öblének a kezdetéhez tekerjünk egy kevés spectra flash dubbingot, ez fogja széttartani a farkat.
- kössük be  a két liba biotsot (goose-biots) a horogszár két oldalára úgy, hogy elfelé hajoljanak egymástól. Minél közelebb kötjük a dubbinghoz, annál jobban szétáll majd a két farokszál.
- bekötjük a tinsel szálat
- 6-8 szál pávatoll-szegmenset a vékonyabbik végétől kb. 2 cm-re bekötünk (azért itt és nem a legvégén, mert ott nagyon vékony, sérülékeny és könnyen szakad) az ujjainkkal visszasimítjuk, felborzoljuk a szegmenseket, összefogjuk a kötőcérnával és megtekerjük. Ezután a cérnával együtt elkezdjük feltekerni a horogszárra szorosan és közben folyamatosan tekerjük a tengelye körül. Így egy nagyon szépen felborzolt, dús testet kapunk. Lekötjük a gyöngy mögött.
- 4-5 menettel előremegyünk a tinsellel és azt is rögzítjük.

     
- kiválasztunk egy hosszabb szegmensű tyúktollat, (azért tyúkot, mert a szegmensei lágyabbak, a víz alatt sokkal ingerlőbben mozognak) a külső fele, a „színe” néz majd a horogszem felé. Amerre elkezdjük majd tekerni, arról az oldalról pár szegmenssel többet lecsupaszítunk a tollszárról. (erre azért van szükség, mert ha elkezdjük tekerni, akkor lesz helye fordulni, nem nyomják el egymást és szebben fognak állni a szegmensek.) Bekötjük a gyöngy mögött, majd 3-4 menetet tekerünk a horogszár körül és a cérnával rögzítjük.
- Elkötjük a cérnát, levágjuk és a kötést lakkozzuk.  

A légy elkészült. A horgászat során én fluorocarbon tippetet használok, jászra, domolykóra  0,16-0,18, pontyra, amúrra 0,20-0,25 mm átmérőben. (értelemszerűen az előke az első esetben 3-4X a másodikban 0-1X).

Kulcsszó: 
Szótár: 

11 comments